Otthoni lábadozás 2. hete

Lassan véget ér az itthoni lábadozásom.Az elmúlt egy hétben egyre jobban lettem. A közérzetem abszolút jó. Ami még emlékeztet a műtétre, hogy a nyakam azért még nem úgy forog, nem úgy nyúlik. Oldalra sem tudom még elfordítani a fejem úgy, mint korábban. Felfelé nézni a hét elején még egyáltalán nem tudtam, de napról napra elkezdett nyúlni a nyakam.
Sokat segít, hogy elmentem egy ismerősömhöz, aki gyógytornász és átbeszéltünk egy- két gyakorlatot. Igazán ezeket mindenki ismeri:
Oldalra fordítás, oldalra döntés, félfej körzés és hátra és előre döntés. A hátradöntésnél mondott Nóra, a gyógytornász egy jó tanácsot. Feküdjek le hanyatt, tegyek egy kispárnát a nyakam alá és úgy feküdjek le, hogy a kezeimet hátra a tarkóm feletti részre rakom összekulcsolva, úgy, hogy megtámasszam a fejem. És feküdjek le és engedjem bele a fejem a kezembe és hagyjam nyúlni. Minden erő a kezemben van, ami tartja a fejem és a nyakamban semmi erő ne legyen, csak nyúljon. Kb 40 másodpercig tartsam meg így. Nagyon fontos, hogy a tornáztatás lassan történjen és csak mindig addig a határig szabad elmenni, amíg még jól esik. Enyhe nyúlást szabad érezni, de túlnyújtani szigorúan tilos, mert avval csak ártunk. Mindennap átmozgatom a nyakam és igazán bemelegítő gyakorlatokat is végzek a teljes testemre, hogy szépen lassan szokjon hozzá a testem a mindennemű igénybevételre.

Amit még megtapasztaltam a hét elején, hogy elkezdett lassulni az anyagcserém. Mindennap sikerül elmenni WC-re, de elkezdtem azt érezni, hogy borzalmasan tele vagyok. Olyan érzésem volt, mint akinek büfögnie kellene, de nem tudtam. Egyik sorstársunkkal beszéltem és ő tanácsolta hogy egyek kefírt. Azóta mindennap tízóraira kefírt eszek natúr zabpehellyel és egy kis gyümölccsel. Az inzulinrezisztenciás diétám továbbra is folytatom, de kiiktattam egy étkezést és eltoltam az időpontokat, hogy ne érezzem ezt a teltségérzést. Így már sokkal jobb lett a közérzetem.

A másik dolog ami segít a teltségérzésen, a mozgás. Az első héten nem tudtam mozogni, mert szinte egésznap csak feküdtem. Annyira zavaró volt a damil a nyakamban, meg a seb húzódása. Viszont mióta jelentkezett a teltségérzés, elkezdtem szobabiciklizni. Első nap csak 5 percet tekertem nagyon lassú fokozaton. A következő napokon már 10 percet. A párom sétáltatja továbbra is a kutyánkat, mert én még mindig nem emelhetek, de a héten már elkísértem őket, hogy nekem is legyen egy kis mozgásom. Annyira jól esett kimozdulni, kicsit elfáradni.

Ahogy írtam a közérzetem teljesen jó. Nagyon nyugodt vagyok a műtét óta. A pulzusom is rendben van. Még rendes kávéból készült tejeskávét is szoktam inni. Nem okoz bajt. Ami kicsit zavaró, hogy még mindig eléggé zsíros az arcbőröm és a hajam is. Nem győzöm mosni. Biztos idő, amíg a hormonszintem rendeződik. Türelmes vagyok. De azért a jövőheti kontrollon rá fogok kérdezni.
Igen, jövőhéten már kontroll. Ma reggel voltam vérvételen. TSH, FT4, FT3 és Calcium szintet néztek. Vérvétel előtt bevettem a gyógyszerem, ami már 100mg Letrox és utána 45 percre rá ettem 5 szem korpovitot és ittam egy koffeinmentes tejeskávét. Azt mondták szabad:)

Végtagzsibbadásom nincs, egyéb más tünetem sincs. A hegem már alig látszódik. Lassan tényleg már csak a múlté lesz a műtét. Alig várom, hogy hamarosan futhassak, jógázhassak és hogy kiélvezhessem az élet szépségét.

Itthoni lábadozás első hete

Az elmúlt egy hét abszolút a pihenésről és a gyógyulásról szólt. Többnyire feküdtem, olvastam, mert igazán a seb miatt nem nagyon tudtam aktív lenni. A damil, ami a nyakamban volt varrat gyanánt eléggé húzódott és az egész seb is húzódott, ami rettentően zavart.
Nem tudtam hogyan feküdjek, mert olyan érzés volt, mint amikor az ember lefekszik úgy, hogy egy nyaklánc van a nyakában és a nyaklánc hátracsúszott és húzza a bőrét hátra és enyhén fojtogat. Csak én ezt a nyakláncot nem tudtam megigazítani. Szóval volt szenvedés rendesen. Tudtam, hogy fog majd húzódni a seb, de nem gondoltam, hogy így, ilyen módon.
Beszéltem több sorstársammal is, hogy nekik is volt-e ilyen és mindenki elmondta, hogy igen és tartsak ki, mert majd a varratszedés után ez enyhülni fog. Hát megpróbáltam kitartani türelmesen és elütni az időt ma reggelig.

Anyósék főztek rám egészen keddig, ami nagyon nagy segítség volt nekem. Nem tudtam vagy tudnék főzni, max csak segítséggel. Gondoljatok bele, hogy mondjuk ha le kell önteni a vizet egy tésztáról vagy rizsről, azt a fazekat nem tudom megemelni.
A fürdés során is segítségre szorultam. Első napokban annyira nem ment a karom mozgatása sem, hogy a párom mosta meg a hátam és ő segített ledörzsölni a sárga fertőtlenítőt is, ahol esetleg én nem tudtam. Vasárnap este, 4 nappal a műtét után megmostam  a hajam is, amihez megint kértem a párom segítségét. A sebtapasz már nem volt rajtam és nem akartam, hogy koszos víz érje a sebet. Igyekeztünk nagyon óvatosan leöblíteni a hajam. A fésülködést is rá akartam bízni, de sajnos ebben nem volt túl ügyes, így valahogy elbénáskodtam én. Azért ezt sem olyan egyszerű ilyenkor megcsinálni, akinek hosszú a haja.

Hétvégén még nagyon gyenge voltam. Sétálni is csigatempóban mertem, mert furcsa volt azért mozogni. A falatokat is nagyon megrágtam és csak azt követően nyeltem le. Sosem ettem még ilyen lassan életemben, mint most. Mondhatni nyamnyogtam. Nem is volt szükségem annyi ételre még, mint a műtét előtt. Sokkal kevesebb ételtől jól laktam. Legalább lement a hasamról az a nagyon pici felesleg is:)

Nagy WC-re egészen vasárnap reggelig nem tudtam elmenni, de nem is baj. Ha belegondol az ember, hogy azért olyankor is megfeszülnek a nyaki izmok, így el sem tudtam volna képzelni,hogy fog majd ez nekem menni. De mikor már megjött az inger, addigra ez nem jelentett problémát. Ha nem erőlködik az ember, akkor nincs fájdalom. Ezt tudom tanácsolni.

Na de ne beszéljünk ilyen témákról, mert nem mindenki szereti, de azt gondolom, hogy ezt is érdemes megemlíteni, hogy ez is kihívást jelenthet esetleg.

Péntek délelőtt óta vagyok itthon, 7 napja.Voltak jobb és voltak rosszabb napok.
Hétfőn már egészen kezdtem erőre kapni, hála anyós finom főztjének és hogy tényleg csak pihennem kellett. Örültem is nagyon. Vasárnap beszereztük a Calcium pezsgőtabit és a Contractrubex krémet, amivel elkezdtem kenegetni. A krém mikor megszáradt egy filmréteget képzett, és elkezdte kicsit húzni a sebet. Másnap is rákentem még, de utána már annyira elkezdett viszketni, hogy keddtől elhagytam a krémet, mert féltem, hogy ez nekem nem lesz jó.
Minden fürdés után kb szét tudtam volna vakarni a sebemet, de ezt nem lehetett. Próbáltam körülötte óvatosan dörzsölni.
Kedden reggel nem jól ébredtem.Egész nap borzalmas feszült voltam és a fojtogató érzés egyre erősebb volt. A pulzusom is felment. Eddig 70-80 közötti tartományban volt, aminek roppantul örültem, de kedden, bőven 90 felett volt. Úgy éreztem szükségem lenne egy nyugtatóra. Na de ilyeneket nem veszünk most be. Van elég bajom. Estére már annyira nem éreztem jól magam, annyira zavart a fojtogató érzés, hogy megkértem a párom, hogy vigyen be  a kórházba.

A kórházban az ügyeletre tudtunk már csak bemenni, mert már elmúlt este 8 óra.Megvizsgált egy orvos, és azt mondta, hogy nincs itt semmi gond, ez csak a normál gyógyulási folyamat. Azt tanácsolta jegeljem és majd az fog segíteni.  Előtte azért rámhozta a frászt, mert mondta, hogy igazán egy dolog merülhet fel a pm műtét után, hogy ha idegek megsérülnek és begyulladnak, akkor képes elnyomni a légcsövet és megfullad a paciens.  Kössz, hogy megnyugtattál!-gondoltam magamban. Így merjek este lefeküdni. Na de utána mondta, hogy ő meg már rá esküdni, hogy nekem nincs ilyen, mert az már sokkal korábban kijött volna és akkor nem beszélnék ilyen hangon, hanem suttogva és kapkodnék a levegő után. Ez nekem tényleg nem volt. Azért kicsit betojva, elindultunk haza. Elkezdtem jegelni, ahogy azt tanácsolták és szerda reggelre már egészen jól lettem. Megszűnt a fojtogató érzés. Tegnap is nagyon sokat jegeltem, napjába többször is. Tegnap este már egész jókedvű voltam. Éjszaka pedig úgy aludtam, mint a bunda. Rég nem volt ilyen, mert a húzódás miatt nem tudtam rendesen aludni. Csak pár órákat aludtam az előző estéken, így nagyon jókedvűen ébredtem ma reggel.

8:50 percre volt időpontunk varratszedésre. Természetesen nem kerültünk sorra időben, de sebaj. A dokim nagyon gyorsan kiszedte a damilt a nyakamból. Egyáltalán nem fájt. Elmondta, hogy megérkezett a szövettan és minden rendben van. Megkérdeztem, hogy emlékszik-e rá hogy mennyire volt gyulladt a pm-em és mondta, hogy igen, eléggé az volt és hogy jól tettem, hogy kivetettem.
 Még feltettem neki pár kérdést, amit fontosnak tartottam.
PL:
Mikor emelhetek rendesen- még 3 hét múlva
Mikor tornáztathatom- mondta, hogy elkezdhetem lassan, de az intenzív edzés csak 6 hét múlva
Mondtam neki, hogy majd készülünk a Balatonra és majd a tengerhez is és mondta, hogy addigra már nyugodtan fürödhetek, érheti nap is, csak kenjem be naptejjel- ez a mi esetünkben 4 hét múlva lesz
A Calciumot meddig kell szednem- már nem kell, csak ha végtagzsibbadást érzek

A kérdések után elbúcsúztunk egymástól.

Most, hogy nincsen már bennem a damil, mondanám, hogy jobb, mert azért jobb, de őszinte leszek, azért a bőröm még mindig eléggé húzódik. Fogom továbbra is jegelni, hogy segítsem a gyógyulást. A jeget egy konyharuhába tekertem, és úgy szoktam rátenni a bőrömre, de max 15 percig, nehogy égési sérült szenvedjen a friss bőröm.
Ami egyébként fura, hogy ott, ahol régen a pm-em volt, ott szerintem most van egy pici gyulladás még és azt is lehet picit érezni. Idővel gondolom ez is elmúlik.

Még egy hetet mondtak, hogy legyek itthon, utána már mehetek dolgozni. Én ülőmunkát végzek, de aki álló vagy fizikai munkát végez, az akár több időt is lehet otthon, ahogy az orvos elrendeli.
A teljes gyógyulás 6 hét, hisz idő kell, hogy a szövetek rendesen összeforrjanak és lehessen rendesen terhelni. Még a nyakam nem tudom úgy használni, mint a műtét előtt, ezért pl nem szabad egy ideig vezetni még.
Minden mozdulatot óvatosan teszek, nehogy egy rossz mozdulat miatt újra a kórházban találjam magam.
Teljesen lelassultam, ami nagyon jó érzés. A rohanó világunkban ez egy hatalmas kincs és őszintén szólva rájöttem, hogy ez minden betegségünk forrása. Hogy reggel felkelünk, kinyitjuk a szemünk és onnantól fogva lefekvésig csak rohanunk. Kapkodva eszünk, öltözünk, a fejünkben zakatolnak a tennivalók, sürgetnek a határidők, az elintéznivalók. Az állandó rohanásba befeszülünk és a testünk szépen lassan megbetegszik, mert nem bírja ezt az életmódot, amit folytatunk. Eddig is tudtam és hittem, hogy minden betegségünknek van lelki eredete. Nem mondom, hogy valaki gyógyítsa meg saját magát és ne műtesse meg magát, hisz én sem tudtam. De egyet tehetünk saját egészségünkért. Azt, hogy átgondoljuk, hogy mit nem csinálunk jól az életünk során. Helyes táplálkozok?Mozgok eleget?Mérgelődöm?A rohanó élettel járó stresszt tudom kezelni? Nagyon fontos, hogy az ember mindent, de mindent megtegyen az egészségéért. Ebbe a testbe születtünk és ha nem óvjuk, féltjük, ápoljuk, tönkremegy, és mi nem kapunk másik testet. Ebben kell leélni ezt az életet.  Ápoljuk a testünket! Én is erre fogok törekedni a jövőben, hisz még nagyon fiatal vagyok és minél tovább egészségesen szeretnék élni. Mert azt szokták mondani, ha egészség van, akkor minden meg van.

3. nap kórházi eltáv

Csodálatos reggelre ébredtem. 5:10-kor ébredt az egész folyosó a kórházban egy 90 éves idős néni miatt. Vagy inkább a nővérke miatt, aki felkiabálta az egész folyosót. Sebaj. Ragyogóan sütött a nap, jól aludtam és én már mehettem is haza ma. Még órákig csak lustiztunk az ágyba. Reggel bevettem az 50 mg Letroxot. Vártam félórát és elkezdtem reggelizni. A kórházi reggeli olyan későn jött, hogy én meg sem vártam, meg igazán eddig olyan borzalmas volt a kaja, hogy inkább ettem a teljeskiörlésű kenyeret amit a párom hozott, mint azt a borzalmas margarint. Ettem már sokféle margarint, de ilyen fost még soha:)
Szóval meg volt a reggeli.
Fél 8 körül jöttek a dokik a reggeli vizitre és mondták, hogy akkor én ma mehetek haza. Mértem ma reggel is hőmérsékletet: 36, 4...Minden rendben. Vérnyomást is mértek. Az is teljesen jó volt és a pulzus is.

Fél 9kor bejött az orvosom, odaült az ágyam szélére és a következő dolgokat mondta:

Hazamehetek. Otthon nyugodtan vegyem le a kötést, nyugodtan mossam meg a sebem és már ne tegyek rá semmi sebtapaszt, hagy gyógyuljon a friss levegőn. Sállal takarjam le. A varratokat jövőhéten csütörtökön veszi ki a doki. Majd benne lesz a zárójelentésben a pontos időpont, hogy mikor jelenjek meg.

Mivel már a dokival nem találkozunk, csak a varratszedéskor, így akkor adtam neki a honoráriumát és vele küldtem az altatósnak is. Engedjétek meg, hogy ne írjam itt le hogy mennyit adtam. Ez mindenkinek szuverén dolga, hogy ki mennyit akar és vagy tud rá áldozni. Úgy érzem az én dokim nagyon profi és gyönyörű lett a seb. A hangszálam pedig olyan mint volt. Úgy érzem nála jobb orvossal nem tudtam volna csináltatni a műtétet, így nem volt kérdéses, hogy adok. Inkább, hogy mennyit illik adni, ami nem túl sok és nem is kevés. Próbáltam azért kicsit puhatolózni a szobatársaktól, hogy szerintük mennyi a reális. Egyébként nagyon cuki és jóképű az orvosom:) Még ez is bónuszpont volt:)

Szóval miután elköszönt a doki, utána márcsak a várakozás maradt. Vártam, hogy hozzák a zárójelentésemet. 10-kor meg is érkeztek vele és elindulhattam haza. Anyósék fuvaroztak haza. Csináltak nekem lecsót. Úgy örültem. Végre normális kaja.

Vettem egy jó kis fürdőt. Igyekeztem a sárga sebfertőtlenítőt lemosni magamról, mert a kórházban eddig nem tudtam. A sebtapaszt csak délután vettem le. A vágás kb 5 cm. Nagyon pici. Már nem úgy csinálják ám mint régen, hogy körbe az egész nyakat elölről felvágják. Sokkal kisebb heg marad majd így meg. Varrat van benne és nem kapocs. Azért még húzódik a seb, még nagyon lassan mozgok és gyenge vagyok, de gyorsan gyógyulok. Ami fura, hogy a seb körülötti terület teljesen érzéstelen. Volt ugyebár a kézbalesetem és emlékszem, hogy az is az volt anno és csak akkor lesz jobb, ha majd maszírozni fogom, hogy ne tapadjon le az izomzat és minden más ott belül. Contratubex-szel és Cicaplasttal fogom kenegetni majd és már megittam itthon az első Calcium pezsgőtablettámat.

Most 2 hét táppénzen leszek. Azt mondták annyit maradjak itthon. Természetesen kímélem magam, és próbálok majd gyógyulni, erősödni. Augusztus 2-án pedig már megyek az endokrinológusomhoz és előtte kell mennem laborra. Kíváncsi leszek, mit mutat majd.

2. nap a kórházban

Reggel jól ébredtem. Már szomjas voltam. Elmúlt a hányinger is. Elkezdtem szépen lassan kortyolgatni. Előbb csak vizet, majd idővel cukros teát is. A teás kancsóból még sajnos nem tudtam tölteni, mert nem tudtam megemelni a kancsót. Húzódott a nyakam tőle. Így a szobatársam öntött nekem.  Reggel a korai vizit után vettek tőlem vért, hogy megnézzék a Calcium szintemet.Őszintén egy kicsit éreztem olyat, mintha zsibbadna a lábujjam és az ujjam, de nem tudtam eldönteni hogy az alacsony vércukor szint miatt van, vagy esetleg a műtét következmény lenne. De nem volt folyamatos ez az érzés. Csak héba-hóba egy picikét éreztem. Délután a nagyvizitkor kiderült, hogy az alsó határérték alatt van egy picivel, szóval nem vészes. De mondták, hogy majd igyak reggel-este egy Calcium pezsgőtablettát.

A reggeli teázás után elég gyorsan megjött az étvágyam is. Már vártam, hogy hozzák a reggelit.
Sajnos a kórházi koszt nem a legfinomabb, de most kb minden sz@rt megettem volna:)
Kenyeret kaptam egy kis margarinnal, natúr ömlesztett sajttal és egy élőflórás tejfölt, aminek inkább kefír íze volt. A kefírnek a felét ettem meg, a kenyérnek csak a felét tudtam megenni. És a kenyér héja még nagyobb nyelést igényelt, így az első próba után úgy döntöttem, hogy akkor most csak a belsejét eszem.

Reggeli után bejött a dokim hozzám, hogy menjek a kötözőbe. Kicsit féltem, hogy majd fájni fog, de hát menni kellett... Kivette a csövet is, és őszintén mondom, semmit nem éreztem. Cseréltek kötést is. Mondta hogy akkor még másnap találkozunk, de utána akkor mehetek haza.

Délelőtt a nővérke is mondta, hogy minek nekem  a kanü, vagy hogy mondják, szóval az a tű, amit karunkba kötnek és azon keresztül adagolják az infúziót. Tegnap óta nem adtak semmit sem rajta keresztül, így délután már azt is kivették belőlem. Az sem fájt. A kórházi létem alatt egyszer sem volt még hőemelkedésem sem. A vérnyomásom és a pulzusom is teljesen jó volt. A doktorom pedig kiemelte, hogy akkor ELDOBHATOM A METOTHYRIN gyógyszeremet. Többé már nem lesz rá szükségem.  Apropó gyógyszer. Reggel még éhgyomorra bevettem az 50mg Letroxot, amit előre egyeztettünk a dokikkal, hogy azt kell szednem. Két hétig 50mg, utána 100mg lesz majd az adagom. Erről tudtak a nővérek, orvosok és ők is mondták, hogy vegyem be akkor már rögtön műtét utáni nap. Én önállósítottam magam és akkor még reggel étkezés előtt bevettem, ugyanis ennél a gyógyszernél/hormonnál szigorúan be kell tartani, hogy éhgyomorra kell bevenni és utána 30-45 percig nem szabad enni. Én ezt be is tartottam.

A kórházi ottlétem második napja egy igazán nyugis nap volt. Pihenés egy kis rokonlátogatással megszakítva.

Az ebéd is elég borzalmas volt és a vacsora pedig már annyira, hogy külön kértem a párom, hogy hozzon nekem teljeskiörlésű kenyeret egy kis sajttal, mert nekem darált husit adtak vacsorára, amit nagyon nem akartam megenni. Ebédre valami becsinált leves volt, a második pedig krumpli főzelés husi aprólékkal.

Végülis a második napon semmi izgalmas nem történt. Sokat aludtam és pihentem. Még nagyon olvasni sem volt kedvem.  Ma már nem kellett segítség ahhoz, hogy fel tudjak kelni az ágyból, így már nem voltam olyan kiszolgáltatott. Jó érzés volt lefeküdni úgy, hogy tudtam másnap mehetek haza.

Első nap a kórházban

Előző este már nagyon izgultam. Nem is tudtam időben elaludni.Kb fel 12-kor aludhattam el és reggel 5-kor már ébredeztem. Megsétáltattam a kutyát és fél 7-kor elindultunk a kórházba. Először a vizsgàlónál kellett jelentkezni. Felvettek fekvő betegnek. Megkaptam a szobámat és egy karszalagot amin a nevem van.
Lepakoltam a szobába a nővérke engedélyével. Ő hozott nekem egy kék löttyöt amivel le kellett fúrdenem és egy hátul nyitott köpenyt amit a műtét ig visel nem kellett.
Jött a várakozás. Előzetesen azt mondták, hogy kb du 1-re kerülök be a műtőbe. Gondoltam magamban, h addig éhen halok. Ugyebár èhgyomorra kellett bejönni. Bekötöttek nekem egy in fúziót ami miatt utána màr csak akkor tudtam felkelni amikor nővérke kikötötte az in fúziót. Sajnos kellett is neki szólni, mert infuziotol egyfolytában pisilnem kellett. Az infuzioban nem volt nyugtató vagy ilyesmi. Csak vitaminok. Délben jött értem a műtős. El köszöntem a páromtól és már toltak is. Előtte valamit be kellett vennem, ami elősegítette az altatást. A mutet elott kb mèg felórat a folyosón vàrtam. A mutet fél 1-kor kezdődött. Az infuzio helyére fecskendezték be az altatót és már aludtam is. Egy és negyed oràt tartott a mutet és nagyon jót aludtam és tökéletes hangszálakkal ébredtem. Semmi rekedtség.Ez a tèny nagyon boldoggá tett. Nagyon szomjas voltam, de ugyebár nem ihattam. A párom egy zsebkendőt nedves ített be es azzal töröltem meg a szám. Utána aludni akartam volna mèg, de nem igazán sikerült. A pàrna sehogy nem volt jo, húzódott a seb és volt két cső ami a nyakamból lógott ki ami segített h a váladék ürülhessen. Szóval nem igazán volt mély alvás a mutet utan, csak pihentem bàgyadtan. Kb délután 4-5 körül jeleztem a nővèrkènek a szeretnék fel öltözni, pisilni ès inni. Ebben a sorrendben meg is történt. A nővérke a csövek miatt elkísért pisilni. Egy gond volt, a hányinger ami jelentkezett erősebb volt, mint gondoltam volna. A pisilés elott sajnos Hánytam egyet. Szegény nővérke fogta a hajam. Mondta hogy ez előfordul altatásnál és ezután csak kortyonként igyál vizet. Mást nem ihattam már ma. Semmi cukros, kaja meg főleg nem. Nem is hiányzott. Vissza feküdtem és a következő órák a fekvéssel teltek. Mèg további kétszer hánytam mire adtak hányáscsillapitot infuzioban. Elég Tompa es fáradt voltam az első nap. De egyébként éreztem hogy óráról órára jobban vagyok .minden egyes felkelés segítséggel történt mert avàgás, a tapasz miatt elég fájdalmas volt. Első este nem tudtam túl mélyen aludni, de azért jót pihentem. A lényeg, h túl voltam a nehezen. Szuper orvosom van, jo helyen vagyok és Elindultam a gyógyulás útján.  Remélem hamarosan ujra énekelhetek, mivel imádom a zenét. Holnap folyt köv

Mit vigyünk a kórházba

Ez a bejegyzés csak azoknak lehet igazán érdekes, akik még nem jártak kórházban. Engem csak egyszer műtöttek, de akkor is vittek, mert balesetem volt, tehát felkészülni nem tudtam az ottlétre.
Most ismerősöktől összeszedtem, mire lehet szükségem. Vegyük sorra:

• pizsama vagy hálóing- célszerű olyat választani, aminek a nyakrésze majd nem fogja bántani a sebet
• tusfürdő
• WC papír
• törölköző- én kettőt viszek: egyet fürdésre , egyet kéztörlésre
• fogkrém, fogkefe
• műanyag pohár, evőeszköz
• papucs
• fésű
• telefontöltő
• bugyi
• köntös
• zokni
• dezodor
• zsebkendő
• szalvéta
• konyharuha
• SZÍVÓSZÁL
• nedves törlőkendő
• olvasnivaló: könyv, újság, keresztrejtvény, toll
• Nescafe 3 in1:) mert kávé nélkül nem létezhetek, bár erősen kétlem, hogy majd benn tudok inni. De biztos ami biztos elviszem
• kispárna, ezt mások mondták, hogy vigyek, mert állítólag a kórházi párnán fekve valahogy a sebnek nem volt túl kényelmes. Biztos ami biztos, elviszem:)

Hát kb ezek szerepelnek a listámon, de lehet később, amikor már benn fekszem, akkor még ki tudnám bővíteni további dolgokkal. Ez csak utólag fog kiderülni.

Műtét előtt

Ennek a blognak az ötlete akkor született meg bennem, amikor rájöttem, milyen sok ember fél ettől a műtéttől és mennyi legenda terjeng, hogy ez mennyire rossz és utána milyen borzalmas lesz az életem. Elhatároztam, hogy leírok Nektek mindent. Leírtam eddig a kialakulását és most meg fogom Veletek osztani, hogy milyen volt a műtét, a lábadozás és hogy hogyan fogom megélni az azt követő hónapokat legyen az jó vagy rossz.

3 nappal vagyok a műtét időpontja előtt. Ma vasárnap van. Szerdán műtenek.
Már voltam az altatóorvosnál, és megcsináltattam minden szükséges leletet előtte. Vegyük sorra, mik voltak ezek.

Először is kaptam egy elérhetőséget egy jó sebészorvoshoz. Felhívtam aki behívott a kórházba és megbeszéltük a műtét időpontját. Előrevett, mert normál módban csak októberre lett volna időpont. Nem fizettem neki semmit sem ezért.
Utána elküldött röntgenre, fül-orr-gégészhez, laborra és EKG-ra.

Megcsináltattam a kért vizsgálatokat. Röntgenen a mellkasomat és a trachea légsávot nézték meg. A fül-orr-gégész pedig a hangszálamat vizsgálta meg. A kiírt időpontban pedig megjelentem ezekkel a leletekkel az altatóorvosnál, aki előbb adott egy tájékoztatót, amit el kellett olvasnom és aláírnom, hogy tudomásul veszem milyen veszélyei és mellékhatásai vannak az altatásnak.Kifaggatta a kórtörténetem és végül adott egy papírt, amit aztán tovább kellett vinnem kórlapírásra. Már a műtét előtt egy héttel megírták a kórlapot, hogy a műtét napján avval már ne kelljen foglalkozni.

Itthon beszereztem és összeírtam mindent, ami a kórházba kellhet.

Úgy érzem lélekben felkészültem a műtétre bízván abban, hogy ez a műtét az én gyógyulásomat fogja szolgálni. A blogom címe is azért lett a pajzsmirigy gyógyulásom, mert igyekszem pozitívan hozzáállni a dolgokhoz. Meg fogok gyógyulni!

A döntés

Borzalmas elkeseredett, csalódott és szomorú voltam. Dühös voltam, mert már megint visszaestem. Tudtam, hogy hibáztam és én tehetek róla. De azt is tudtam, hogy már 9 éve van ez a betegség. Ennek mostmár véget kell vetni. Próbáltam életmódot váltani, alternatív módon gyógyítani magam, de egyik sem hozott végleges megoldást. És mivel a stressz életünk része, nem tudom kizárni teljesen az életemből, így hajlottam a végleges megoldás felé.

Igazán elegem lett abból, hogy csak szenvedek. Hogy mindig fáradt vagyok. Hogy gyógyszereken élek és hogy mindig ott lebeg a kiújulás lehetősége felettem.

Az izotóp abból a szempontból kedvezőbb, hogy nincs vágás. De ugyanúgy tönkreteszi a pajzsmirigyet, és ugyanúgy egész életemben hormont kell szednem. Ami számomra sokkal rémisztőbb, hogy ez egy sugaras kezelés. Utána nem érintkezhetek egy darabig senkivel és ami a legmeghatározóbb volt számomra, hogy utána egy évig nem lehet próbálkozni a babával. 35 éves leszek 2 hónap múlva. Hová várjak még?

Maradt a műtét az összes lehetséges negatív és pozitív előnyével szemben.
Elkezdtem utána érdeklődni, hogy vajon milyen azoknak az élete, akiket műtöttek.
Mind azt mondta, hogy csak jobb. Igazán az a néhány "mellékhatás" sokkal, de sokkal kedvezőbb, mint ami előtte volt.
Milyen negatívumok vannak?Nézzük miket mondtak mások.

Kézzsibbadás, de csak alkalmanként és a kalcium segít
Rekedtség, de az elmúlik
Vágás, hegnyom- nem érdekel, mert ez a legkevesebb ami történet
Hogy egy hormont kell életem végéig szedni?Na bumm..még mindig jobb, mint szívgyógyszeren élni életem végéig
Hát kb ennyi

Ez nem sok. Biztosan lesznek hormonális változásaim, de bízom abban és remélem, hogy majd a műtét után idővel azt fogom Nektek mondani: De hülye voltam, hogy eddig nem műttettem meg magam! Már rég túl lettem volna rajta és nem lett volna pánikbetegség, válás, stb

Műtét, mert már nem látom reális esélyét, hogy valaha is tudnék bogyó nélkül élni. Mert már elfáradtam és végre normális életet szeretnék. Ezért lesz a műtét. Nem akarok több 100 és afeletti pulzusszámot mérni. Egészséges szeretnék lenni.

Orvosok, rosszullétek

Miután megkaptam a leletem, márcsak a háziorvosom tudtam csak elérni, mert péntek este fél 8 volt.

Ő azt tanácsolta, hogy várjak egy hónapot és akkor újra vetessek vért és nézessem meg ezeket az értékeket és ha akkor sem jó, akkor el kell kezdeni szedni a gyógyszereket. 

Mivel 2 hét múlvára volt időpontom az endokrinológiára, így 2 hetet adtam magamnak.

Igen, de azalatt a 2 hét alatt nagyon sokat rosszul voltam már. Már bőven 90 felett volt a pulzusom nyugalmi helyzetben. 

Az első leleten 0,245 volt a TSH, ami még nem vészesen rossz, mert volt már anno 0,001 is.

Így bíztam, hogy 2 hét alatt majd csodát tehetek. 

Kezeltem magam pránanadival, ittam a galajteát, szedtem a vitaminokat.

Két héttel később a vérvétel sokkal rosszabb értéket mutatott sajnos. 0,095-öt. Ekkor már nem volt kérdés. Azonnal el kell kezdenem szedni a gyógyszert, mert idő mire hat. 

Elkezdtem napi egy szemet szedni a Methoryrinből és sajnos a Propranololt is újra elkezdtem szedni. De csak morzsányit, mert a vérnyomásom meg nagyon alacsony volt.

Borzalmas hetek következtek. Pulzus ébredéskor az ágyban fekve 100. Ha csak mosogattam a konyhában már 130 volt. Zakatolt a szívem. Ha több béta -blokkolót vettem be, attól meg olyan tompa voltam, hogy csak aludni akartam. Nagyon sokat hiányoztam a munkahelyemről. 

A 2. leletem után elmentem Kecskemétre, mert azt mondták ott van egy "csodadoki". Ez a csodadoki is azt mondta, amit az összes eddigi orvos mondott: Végleges megoldásra van szükség, mert látszik, hogy ez a pm nem akar meggyógyulni.

Sajnos tudtam, hogy igaza van. 9 éve küzdök már vele.2007 márciusa óta. Most 2016 júniusa van.

Kivételesen erre a beszélgetésre behívtam a páromat is, hogy segítsen nekem döntést hozni.

Ez az orvos nem feltétlen a műtétet javasolta. Ő inkább az izotópot mondogatta, de mivel elmondtuk, hogy mi már nagyon szeretnénk kisbabát, ezért azt mondta, hogy lehet, hogy nekem akkor most a műtét lenne a célszerű. A műtét után 2 héttel már lehet próbálkozni a babával, az izotóp után viszont minimum 1 év.

5. kiújulás avagy elegem lett

2016. Év eleje óta éltem gyógyszerek nélkül. Jól éreztem magam a bőrömben. Azonban voltak próbatételek amik teszteltek engem, vajon hogy bírom. Természetesen volt stressz is az életemben. Igyekeztem mindent megtenni, hogy ne legyen, de a mai világban stressz nélkül élni nagyon nehéz.

Május végén résztvettem egy előadáson, amire egyedül mentem el. Este vezettem hazafelé, amikor a többsávos út belső sávjában megjelent bennem az izgulás érzése. Mondjuk ki. Szorongtam.Nem volt rohamom, de borzalmasan izgultam. Mire hazaértem úgy kimerültem benne, hogy 20 méterre láttam csak előre, a többi minden összemosódott.
Tudtam, hogy ha majd nem szedem az antidepit, azért még jöhetnek ilyen szituációk, de úgy éreztem erős vagyok, és meg tudom oldani. Meg is oldottam, de ennek következménye lett. A következő 2 nap csak ágyat nyomtam, mert annyira kimerültem. A fejemben egy ér szét akart pattani, de legalábbis ezt éreztem. Rákövetkező szerdán megjelent az a bizonyos első tünet. A magas pulzus. Már tudtam, hogy ez nem lesz így jó. Pénteken elmentem vérvételre és sajnos bebizonyosodott, újra túlműködik a pajzsmirigyem.
Amikor megjött a leletem, épp filmet néztünk a párommal és mikor megláttam, teljesen elkenődtem. Elkezdtem sírni. Elegem lett, hogy már megint kezdhetek mindent elölről. Újra gyógyszerek, de előtte sok-sok rosszullét. És akkor most megint egy ideig nem javasolt hogy teherbe esek. Elegem lett, de nagyon.

Másfél éve jóllét

2014 őszén történ meg az átkattanás a buksimban, hogy én egészséges vagyok. Jó volt a közérzetem. A gyógyszereimet elkezdtem szépen lassan apránként csökkenteni. Elsőkörben az antidepit csökkentettem, mert annak az elhagyása jelentette számomra a legnagyobb próbatételt. Egész szemről 3/4-re csökkentettem. Azt szedtem 3 hónapig. Majd fél szemre csökkentettem az adag.További 3 hónapig szedtem és eljött a bűvös negyed szem. Egy hónap erejéig tudtam szedni, de volt valami amikor vissza kellett lépnem a fél szemre. De nem sokkal később újra lecsökkentettem és végül idén február végén teljesen le tudtam tenni.
A béta blokkolót már rég elhagytam, mert már nem volt rá szükség. A Methoryrint pedig feleztem, majd másnaponta szedtem feleket, és a legvégén minden 3. nap szedtem. Így telt el a másfél év.Idén januárban a pm gyógyszert is leraktam és teljesen gyógyszermentesen éltem.
Nagyon boldog voltam hogy sikerült. Főleg az antidepi elhagyásának örültem nagyon.
Igyekeztem megtámogatni a szervezetemet. Sok vitamint szedtem, elkezdtem sportolni is.
Jártam futni és amikor épp nem tudtam akkor pedig itthon szobabicikliztem.

Műtét vagy nem műtét?

Ez a dilemma foglalkoztatott pár hónapig. Júliusban jártam az új magánorvosomnál és szeptemberre kaptam időpontot hozzá.De nagyon féltem a műtéttől és nem akartam egész életemben bogyón élni.
Elhatároztam, hogy nem fogom megnűttetni magam. Inkább megteszek mindent, hogy meggyógyuljak. Életmódot váltok, lassítok és kezelni fogom magam (pránanadival) és járni fogok magasabb fokozatú Mesterhez is kezelésekre, hogy meggyógyuljak.
Így is lett. Szeptemberben részt vettem egy újabb tanfolyamon, ahonnan úgy jöttem el, mintha lett volna az agyamban egy átkattanás, ami megváltoztatta volna a gondolataimat és mostantól azt gondoltam, hogy egészséges vagyok.
Pár hétre rá pont vérvételre kellett mennem. Azt éreztem, hogy tökéletes leleteim lesznek, mert én jól vagyok és egészséges vagyok. És így is lett. Hosszú ideje rosszak voltak már az értékeim, de most újra jó leleteket produkáltam. Egy ideig önkényesen nem is jártam az endokrinológiára, hisz úgy váltunk anno el, hogy akkor találkozunk a műtét után. Nem mertem a doktor elé állni, hogy akkor én mégsem műtettem meg magam. Azért a gyógyszereket szedtem még, de szépen fokozatosan elkezdtem csökkenteni. Úgy éreztem már én is tudom mikor lehet csökkenteni és hogyan. Természetesen ezt senkinek nem ajánlom, de én vállaltam magamért a felelősséget.

2014 őszén járunk. Lasítottam a munkámban, eljártam kezelésekre és igyekeztem nagyon pozitívan gondolkozni. Én is ittam a közönséges galajteát, amit Gyuri bácsitól lehet megvásárolni. Rengeteg vitamint szedtem, hogy megtámogassam az immunrendszerem és igyekeztem minden energiámmal a jóra fókuszálni.

4. kiújulás

Már amikor a válás zajlott, teljesen jól voltam fizikálisan. Jók voltak a pm értékeim is. Így az endokrinológusom szerint elhagyhattam a Methotyrint. De nem tartott sokáig a gyógyszermentesség, mert kb fél év múlva újra katasztrófális leleteim lettek. Mivel a Propranololt nem hagytam el, így a tünetek nem jelentkeztek. Most a doktornő nem a Methohyrint írta fel nekem, hanem a Propicilt. Viszont ez nem volt túl hatékony, így önkényesen lecseréltem a Methoryrinra.

2014 júliusában kerestem egy új magánorvost, mert nem voltam megelégedve az eddigivel. Most egy férfi orvosom lett, aki eddig még nem volt. Elvittem minden korábbi leletemet hozzá. Csináltam egy excell táblázatot, amiben 2007-től vezettem minden egyes vérvétel eredményét és leírtam hogy mikor mit és mennyit kellett szednem. Gondoltam jobb lesz egy lapon látni, mint 50 különöző papírt átlapozni. Szerintem örült is neki.

Ez a doktor is rögtön mondta, hogy látszik, hogy egyszerűen nem tudok meggyógyulni és nincs mire várni. Műtétre van szükségem. Mondtam neki, hogy babát is szeretnék előbb utóbb, így még jobban elkezdte mondani, hogy ha így esem teherbe, akkor még rosszabb lesz és újra ki fog újulni a túlműködés. Annyira rámijesztett és sokkolt, hogy mire várok már, hogy amikor kijöttem az orvosi rendelőből, elkezdtem sírni. Ilyen nem fordult még velem elő. Kétségbe estem, hogy meg kell műtetni magam. Az endokrinológus ajánlott egy nagyon jó sebészorvost. Fel is vettem a kapcsolatot, de igazán úgy voltam vele, hogy majd meglátom hogy elmegyek-e a műtétre. Szeptemberre kaptam időpontot műtétre.

Élet az antidepivel

Az antidepinek köszönhetően a rohamok 2 hét múlva teljesen eltüntek. Azonban a közérzetem nem lett sokkal jobb, mert a férjem nem tántorított a tervétől, el akart továbbra is hagyni.

Én továbbra is bizonyítani akartam neki, hogy de meggyógyulok és mindent megteszek ezért, de már nem volt esélyem.

Decemberben elköltözött tőlem és elindította a válást. Eltüntek a rohamok, de teljesen padlóra kerültem.

Akkoriban azt éreztem, hogy Ő Életem Nagy Szerelme a lehetséges összes nagybetűvel. Olyan fájdalmat éreztem belül a veszteségtől, hogy erősen elgondolkoztam az életem további részének az értelméről. Hála Istennek nem csináltam semmi hülyeséget, mert az Életet sokkal jobban szeretem:)

Ha korábban a szakadékkal példálóztam, akkor most úgy fogalmaznék, hogy valaki dobott egy mentőkötelet, de magamnak kellett kimásznom a szakadékból. A mentőkötél pedig az antidepi volt. Hogy miért?Mert nem volt több rosszullét. Elkezdtem vezetni, tudtam egyedül aludni, újra normál életet tudtam élni. Az antidepinek semmilyen negatív hatását nem éreztem. Fizikálisan teljesen jól voltam és a pm értékek is gyorsan jó tartományba kerültek.

Alternatív gyógyászat

Egészen eddig a Péterffy kórházba jártam, de elegem lett abból, hogy mindig ugyanaz történik és igazán ez a doki márcsak műteni szeretne. Hittem abban, hogy valahogy alternatív módon meg tudok gyógyulni. Ezért kezdtem el a pránanadit is és hasonló szellemiséggel kerestem most magánorvost is.
A Budai Endokrinközpontba jelentkeztem be, egy országosan elismert doktornőhöz.
Több cikke is megjelent a témában, amiben leírja, hogy pl a pm betegek ne fogyasszanak tejtermékeket, ecetes dolgokat, citromlevet.
Elküldött vérvételre és kiderült hogy inzulinreziszenciám is van, emiatt speciális détába kezdtem.
Naponta hatszor kell étkeznem 2-3 óránként és nagyon fontos hogy mikor mit eszek. Törekednem kellett arra, hogy teljeskiörlésű kenyeret egyek, a krumplit teljesen száműzni kellett az életemből és köretként egyedül a basmati rizst ajánlotta. Rengeteg vitamint írt fel. Szednem kellett magnéziumot, B komplex vitamint, szelént, C vitamint, D vitaminból 3000mg-ot és krómot. És amit töménytelen mennyiségben kezdtem el enni, az a korpovit, mert az teljes mértékben csak lassú felszívódású volt.

A gyógyulásomat továbbra is megtámogattam a pránanadival, aminek köszönhetően azért szépen lassan, de enyhültek a rosszulléteim.

Pánikrohamok és a pránanadi

Az orvosok egyértelműen kimondták, hogy pánikrohamaim vannak, és ha szeretném, akkor elküldenek egy pszichiáterhez. Azonban én ezt nem akartam.
Egy ismerősömöt kerestem meg, hogy mit tudna ajánlani, hogy szerinte hogy tudnék ebből gyógyszeres kezelés nélkül meggyógyulni.
Így találkoztam a pránanadival. A pránanadi egy kézrátételes energiagyógyászat.
Először kezelésekre jártam, amit kicsit enyhítettek az állapotomon, de a rohamok továbbra sem szűntek. Nem tudtam tömegközlekedni, nem mertem egyedül lenni, olyannyira, hogy a páromat a sarki boltba nem engedtem le telefon nélkül. Rettegtem a rosszulléttől.
A pm gyógyszerek elkezdtek hatni, de a rohamok nem szűntek.
Májusban volt az eljegyzés, a nyaralás júliusban volt és szeptemberre volt kitűzve az esküvő.
Még az esküvőre sem sikerült jobban lennem. Aznap természetesen nagyon megerőltettem magam hogy jól legyek és nem is volt semmi baj. Azokban a napokban én voltam a királylány és csodálatos esküvőm volt. Nászútra Párizsba mentünk. Igaz rettegtem a repüléstől, de túléltem.

Az esküvő utána elvégeztem a pránanadi egyes tanfolyamát, így már én is tudtam kezelni magam. És jött a ketes tanfolyam és így tovább. Az állapotom jobb lett már, de még mindig volt néha rohamom. Egyáltalán nem jártam tömegközlekedéssel, hanem a férjem vitt dolgozni és jött értem. Ha ő külföldre utazott, akkor vagy egy barátnőhöz mentem aludni, vagy anyukám vagy a nagymamám aludta nálam. Így próbáltam meg elkerülni a számomra kényes helyzeteket. Így telt el egy év.

Egy következő tanfolyam után azonban újra pánikrohamom lett és ez már hatványszerűen sokszorzódott. Azt szokták mondani, hogy amit nem oldassz meg, azt újra és újra megkapod, amíg meg nem oldod a leckét, csak éppen mindig egyre nehezebb feladatokat kap az ember. Hát én kaptam is. Hat héten keresztül olyan rohamaim voltak, hogy már aludni sem mertem. Nem mertem lehunyni a szemem, mert olyan halálfélelmem volt. Napi 1-2 órát sikerült aludnom. Ezt az időszakot senkinem nem kívánom. A férjem már teljesen kikészült tőlem és a betegségemtől és az egy éves házassági évfordulónk után pár héttel egy újabb roham után azt mondta, hogy válni akar. Kiszeretett belőlem, mert már nem azt az életvidám lányt látta akibe beleszeretett anno.
Egyszerűen nem hittem el amit mond. Hogy Ő elhagyna?Á tuti nem.Hisz mi ikerlelkek vagyunk és nekünk lesznek gyerekeink.Biztos nem hagy el, csak ki van akadva. Hát nem így lett. A válást nagyon komolyan gondoltam.Én a betegségem miatt épp amúgy is padlón voltam, de így mostmár egy olyan  mély szakadékba zuhantam, ahonnan már segítség nélkül nem tudtam volna kijönni.
Mindent, de mindent megtettem volna, hogy ne veszítsem őt el. Amikor ő újra leutazott külföldre megpróbáltam egyedül aludni, hogy bebizonyítsam hogy megy. Bekapcsolva hagytam a skype-ot és telefon vonalban voltam egész éjjel a szüleimmel, hogy ha bármi bajom van, akkor legyen aki tud nekem legalább mentőt hívni.
Hát nem volt túl pihentető alvás aznap, mert kb félig éberen aludtam max 3 órát. Szegény szüleim sem aludtak így túl jól.
A Férjem előállt avval, hogy ő beszélt egy pszichiáterrel és arra kér, hogy menjünk el együtt, mert nekem segítség kell. És én elmentem vele, bízván abban, hogy hátha így nem fog elhagyni. A pszichiáter antidepresszánst írt fel...

2. kiújulás pánikbetegséggel megspékelve

A párom 2011 májusában megkérte a kezem. Iszonyatosan boldog voltam, mert úgy éreztem Ő életem párja és annyira egyértelmű volt, hogy mi együtt fogjuk leélni az életünket. Úgy éreztem révbe értem.
Az eljegyzést követően bejelentettük a szülőknek az örömhírt. A szülők viszont elkezdtek rögtön az anyagi dolgokon lovaglni, amit mi előre kijelentettünk, hogy nem várjuk el, sőt , mi fizetünk mindent, de ha valamit is adni szeretnének, azt megköszönjük és örülni fogunk neki, de ne legyen elvárás, hogy nekik adniuk kell.
Ennek ellenére amikor pár hétre rá a két család találkozott, mégis egy hatalmas vita kerekedett az anyagiakon és kb mindenki mindenkivel összeveszett, még én is a szüleimmel.
Ennek a vitának köszönhetően borzalmas állapotba kerültem. Csalódást okoztak a szüleim, és szomorú voltam az egész helyzet miatt. Hetekig nagyon magam alatt voltam.

A vőlegényemmel még az esküvő előtt elutaztunk Toszkánába július első hetében. Autóval mentünk le, ami elég hosszú útnak ígérkezett. Előtte való napokban már nem aludtam rendesen, mert elég melegek voltak már és a lakásban 30 fok volt. Egy kedves szomszédom fordított "üzemmódban" élte az életét és valami tudatmódosító szert is használhatott, mert többször egész éjjel ment nála a tuc-tuc és még reggel 6kor sem hagyta abba. Szóval elég nyűgös napjaim voltak az utazás előtt.
A Toszkánába vezető út elég hosszú volt. Kb 18 óra kocsival, mert csak a vőlegényem vezetett egyedül. 40 fok meleg volt odakinn és az olasz autópályákon sorozatosan dugókba futottunk. Volt ahol annyira felmelegedett az aszfalt, hogy 50 fokot mutatott az autónk.
Mire estére a szállásra értünk, már nagyon fáradtak voltunk. Gyorsan megvacsoráztunk és utána le akartunk pihenni. Csodálatos volt a hely. Tényleg olyan igazán toszkánás.

Egy kis farmházban szálltunk meg, ahol a kertben volt egy medence is. A konyhájuk is isteni volt. Nagyon finomat vacsoráztunk. Ittunk egy kis kancsó  vörös bort ketten a vőlegényemmel és teljesen kidőltünk. Illetve dőltünk volna. Mert hogy aznap a szálláson valaki születénapi bulit rendezett és amikor mi befejeztük a vacsorát, és felmentünk a szobába, elkezdődött a zene-bona. És vagy 50 olasz ember érkezett. És ismerjük az olaszokat. Ők nem tudnak csendesen beszélgetni. Tele érzelemmel kommunikáltak és nevetgéltek. Már éjfélt is ütött az óra, de mi nem tudtunk aludni. Egyszercsak annyira egy érzés, ami előtte nem volt még.
Úgy éreztem ki kell menekülnöm innen és azt éreztem, hogy csendet akarok és kb mindjárt megőrülök.
Ott akkor életemben először pánikrohamom volt.
A vőlegényemmel kimentünk a kertbe, lefeküdtem egy pokrócra és félórán keresztül csak remegtem. Nálam a pánikrohamok olyan formában jelentkeztek, hogy remegett a testem, mint anno régen, amikor sokkot kaptam a balesetem során. Ismeretlen érzés volt, de borzalmas. Nagyon féltem. Ott voltam egy távoli országban, ahol nem tudtam mitévők legyünk. Egy órába telt mire megnyugodtam és bementünk a házba és lefeküdtünk aludni. Sikerült megnyugodnom.
Másnap pihenéssel telt az idő a szálláson. Nagyon kimerültek voltunk, de nem voltak rosszul.
Másnap elindultunk kirándulni. Azonban a 40 fok meleg újra megtette a hatását és egésznap nagyon rosszul voltam és egy újabb rohamom lett. Másnap eljöttünk a szállásról és elindultunk Ausztriába a barátainkhoz. Nem akartunk haza menni, mert ott is 40 fok volt és a lakásunkban 30 fok. Így ott sem lettem volna jobban. Egy kis kitérővel Ausztriába mentünk. Az úton újabb rohamaim voltak, és végül a cél állomás közelében bementünk egy kórházba, ahol megvizsgáltak. Nem szeretnék külön kitérni arra hogy mennyivel emberibb kivizsgálásban volt részem Ausztriában, mint itthon, de azt gondolom biztos tudjátok mire gondolok.
A kórház szerint hőgutát kaptam és emiatt lehettem rosszul. Adtak 2 adag infúziót, amit lefolyattak és utána távozhattunk. Még pár napot voltunk a barátainknál és addig már nem történt semmi baj.
Ahogy hazaértünk elmentem a háziorvosomhoz aki elküldött vérvételre és addig is adott egy homeopátiás nyugtatót. Kiderült, hogy újra kiújult a pajzsmirigy túlműködésem. Újra elkezdtem szedni a Metothyrint és a Propranololt, azonban a rohamok újra jelentkeztek.

Kisbabát szeretnék

Időközben megismertem valakit, aki közösen tervezi a jövőt velem és én is Ő vele. Még egy éve sem voltunk együtt amikor már többször beszéltünk róla, hogy jó lenne majd egy kisbaba. Elkezdtem utána járni, hogy vajon elhagyhatom-e már a gyógyszereket.
Nemcsak a Methotyrint szedtem, hanem a Propranololt is, ami egy béta-blokkoló. Azt el is felejtettem korábban írni, hogy az első EKG során kiderült, hogy mitralis prolapsus-om van, ami kb minden második nőnek van. Nem tulajdonítanak neki nagy dolgot az orvosok, de azért jó tudni. Mit jelent ez? Hogy az egyik szívbillentyűm nem zár be rendesen, ezért egy pici vér visszaszivárog, ezért egy picit többet kell dolgoznia a szívemnek. Így amikor épp gyógyult pm beteg voltam, akkor is szedették velem a Propranololt, avval a címszóval, hogy ez annyira pici mennyiség, hogy szinte nem is számít és ez nekem kell.
Igazán akkor vetődött fel bennem hogy azért ez mégsem egy jó dolog, amikor a párommal kisbabát tervezgettünk és azért nem célszerű szívgyógyszert szedni amikor egy kis emberke fejlődik a hasamban. Na de még nem fejlődött, de gondoltam jó lenne elhagyni mindent, hogy a kisbabám épp és egészséges legyen és mire megfogan, addigra minden ki is ürülhessen belőlem.
Így 2011 januárjában elhagytam minden gyógyszeremet, amit természetesen az orvosokkal megbeszéltem és ők is jóvá hagyták.
A tavasz során elég sokat betegeskedtem, és őszintén szólva elég sok félelem volt bennem, hogy vajon mennyire vagyok egészséges ahhoz, hogy egy kisbaba nőjön bennem és hogy anya legyek.De ezeket a félelmeket elfolytottam magamban. Próbálkoztunk, hogy összejöjjön a kisbaba...

Az első kiújulás

Kedves Olvasó!

Muszáj, hogy egy kicsit beengedjelek a magánéletembe.
Ugyebár gyógyszer nélkül éltem újra az életem és nagyon boldog voltam, hogy meggyógyultam. Ezt a betegséget is elfelejthetjük.  Azonban 2008 év végén a párom akivel közösen éltünk már 5 éve és közösen vettünk lakást közös hitelre, megcsalt és így hogy kiderült, el is hagyott. Engem nagyon megviselt a dolog. Rengeteget sírtam. Be kell látnom, hogy hibáztam, mert nem tudtam elfogadni, hogy elhagy.
A sírás és az önmarcangolással csak magamat őrőltem fel. Sajnos ennek következtében kiújult a túlműködésem. Újabb gyógyszeres kezelésre volt szükség. Már ekkor a kezembe nyomta a doktornő az izotóp vizsgálatról szóló tájékoztatót, mert szerinte akinek egyszer kiújul, annak többször is ki fog. Szerinte vagy izotópot kellene bevennem, vagy műtétre volna szükségem. Én hallani sem akartam ezekről. Talán el sem olvastam azt a tájékoztatót. Gondoltam, majd meggyógyulok.
Meg is gyógyultam gyorsan, de most másfél évig szedette velem a doktornő a gyógyszereket, nehogy megint visszaessek.
Amikor el lehetett hagyni a gyógyszert, már nem voltam olyan boldog, mint korábban. Már kicsit tartottam az újra kiújulástól.

Gyógyszeres kezelés

Az első endokrinológiai látogatásom után hónapokon keresztül jártam a Péterffy kórházba. Kéthavonta kellett megjelennem, előtte mindig friss vérvételt kellett csináltatnom. Igazán az én pajzsmirigyem már a legkisebb gyógyszer- adagra is jól reagált. Eleinte napi 1 szem Metothyrint szedtem, majd 2 hét erejéig a doktornőm megemelte az adagot 2x1 tablettára, majd újra 1 szem volt. Már a kialakulás után 3 hónappal napi fél szemet szedtem és a következő tavaszzal a doktornő engedélyezte illetve ő rendelte el, hogy akkor hagyjuk el a gyógyszert. Nagyon örültem neki és nagyon boldog voltam, hogy meggyógyultam. Továbbra is rendszeresen jártam kontrollra, de a következő hónapokban is jók voltak az eredményeim.

A pajzsmirigy rendellenes működésének a tünetei

Kedves Olvasó!

Talán mostmár egyre több fórumon lehet olvasni a pajzsmirigy rendellenes működésének a tüneteiről, de aki valamiért nem tudná mik azok, leírom.

A pajzsmirigy (glandula thyroidea) a légcső, ill. a gége előtt kétoldalt elhelyezkedő, lebenyekből álló, belső elválasztású mirigy.Működését a adenohipofízis által termelt hormon, a TSH irányítja. A tüszők falát alkotó mirigyhám tiroxint és trijód-tironint termel. Ezek általános hatású, a test egészére ható hormonok, fokozzák a mitokondriumok működését (tehát növelik az energiatermelést és oxigénfogyasztást). Egyes fehérjék szintézisét serkentik a sejtekben. Nélkülözhetetlenek a normális egyedfejlődéshez, különösen az idegrendszeréhez

Pajzsmirigy alulműködés tünetei:

• hízás
• hajhullás
• testszőrzet elvesztése
• bőrszárazság
• fizikai és szellemi lelassulás
• depresszió

Pajzsmirigy túlműködés tünetei:

• pajzsmirigy megnagyobbodása
• kidülledő szemek
• hajhullás
• hajritkulás
• korai őszülés
• vérnyomás emelkedése
• szapora szívműködés
• bőr és köröm problémák

Nekem túlműködésem van, így én azokról a tünetekről tudok személyesen beszámolni. Amit észrevettem azonnal az a fáradtság és a szapora pulzus. Iszonyatosan izzadékony lettem, pedig épp tél volt és én állandóan ablakot akartam nyitni. Folyamatosan ettem és mégiscsak fogytam. Az anyagcserém nagyon felgyorsult, szinte volt olyan, hogy ebéd után nem sokkal WC-re kellett mennem-bocsánat kedves Olvasó, hogy ilyet leírok:)

Ha a lépcsőn felmentem, már majd kiesett a szívem a helyéről. Nagyon kellemetlen volt. Nekem nem volt kidülledő szemem és a hajam is csak akkor hullott amikor később majd a gyógyszeres kezelés során átcsapott alulműködésbe. A menstruációs ciklusom mindig is pocsék volt. Kb 40 napokra jött meg .Nincs golyvám, szimplán csak meg van kicsit duzzadva a pajzsmirigyem, amit orvosok észrevesznek, de az átlagemberek nem.

Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Pajzsmirigy

Pajzsmirigy túlműködés kialakulása

2007 tavaszán kezdődött. Nagyon fáradékony voltam. A március 15-i hosszú hétvégére hazautaztam a szüleimhez és ebéd után megmértem a vérnyomásom. Ülve 120 volt a pulzusom. Nagyon megijedtem, vajon miért lehet. Első dolgom volt Pesten elmenni a háziorvosomhoz, aki elküldött EKG-ra. Ott megvizsgáltak és nem találtak különösebb gondot a szívemmel és a kardiológus azt tanácsolta hogy menjek el vérvételre, mert szerinte a pajzsmirigyemmel van a gond. Addig is adott nekem béta-blokkolót, ami majd leviszi a pulzusomat. A háziorvosomhoz visszamentem és adott nekem beutalót vérvételre, de mondta hogy szerinte biztos nincs pajzsmirigy problémám. Hát a vérvétel egészen mást mutatott. 0,35 volt a TSH-m, ami pont a referencia érték alsó határa, na de az FT4 értékem az egekben volt. 39,9 és a felső határ 4,94 volt anno.Ezekről az értékekről, de egyáltalán magáról a pajzsmirigyről korábban egyáltalán nem hallottam. Hogy nekem van ilyen szervem?Hát van. És gond van most vele.

Itt kezdődött minden. Azonnal endokrinológia, ahol soron kívül fogadtak és elkezdődött a Metothyrin szedésem.
Otthon próbáltam utána olvasni hogy ez vajon mitől lehet és azt találtam hogy ez a betegség egy stressz betegség. Nem éreztem hogy stresszelnék. Viszont pár hónappal korábban volt egy balesetem amiben sokkos állapotba kerültem és műteni kellett. Nem részletezem mi volt, mert a történet a pajzsmirigy tekintetében lényegtelen, csak annyit mondok, hogy a szerencsének vagy a gondviselésnek, vagy az angyaloknak ,vagy bárhogy is hívjuk, de NEKI köszönhetem hogy élek. A balesetem után változtam meg. Már nem érdekelt a karrier, a pénz. Fontosak lettek a szeretteim, akik addig is fontosak voltak, de most nagyobb fókuszba kerültek az életembe.A baleset után észrevettem hogy kicsit mintha félve közlekednék az utcán. Már nem voltam az a gondtalan kislány, aki előtte. Ekkor 25 éves voltam.Innen kezdődött a kálváriám...