Május végén résztvettem egy előadáson, amire egyedül mentem el. Este vezettem hazafelé, amikor a többsávos út belső sávjában megjelent bennem az izgulás érzése. Mondjuk ki. Szorongtam.Nem volt rohamom, de borzalmasan izgultam. Mire hazaértem úgy kimerültem benne, hogy 20 méterre láttam csak előre, a többi minden összemosódott.
Tudtam, hogy ha majd nem szedem az antidepit, azért még jöhetnek ilyen szituációk, de úgy éreztem erős vagyok, és meg tudom oldani. Meg is oldottam, de ennek következménye lett. A következő 2 nap csak ágyat nyomtam, mert annyira kimerültem. A fejemben egy ér szét akart pattani, de legalábbis ezt éreztem. Rákövetkező szerdán megjelent az a bizonyos első tünet. A magas pulzus. Már tudtam, hogy ez nem lesz így jó. Pénteken elmentem vérvételre és sajnos bebizonyosodott, újra túlműködik a pajzsmirigyem.
Amikor megjött a leletem, épp filmet néztünk a párommal és mikor megláttam, teljesen elkenődtem. Elkezdtem sírni. Elegem lett, hogy már megint kezdhetek mindent elölről. Újra gyógyszerek, de előtte sok-sok rosszullét. És akkor most megint egy ideig nem javasolt hogy teherbe esek. Elegem lett, de nagyon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése