Az eljegyzést követően bejelentettük a szülőknek az örömhírt. A szülők viszont elkezdtek rögtön az anyagi dolgokon lovaglni, amit mi előre kijelentettünk, hogy nem várjuk el, sőt , mi fizetünk mindent, de ha valamit is adni szeretnének, azt megköszönjük és örülni fogunk neki, de ne legyen elvárás, hogy nekik adniuk kell.
Ennek ellenére amikor pár hétre rá a két család találkozott, mégis egy hatalmas vita kerekedett az anyagiakon és kb mindenki mindenkivel összeveszett, még én is a szüleimmel.
Ennek a vitának köszönhetően borzalmas állapotba kerültem. Csalódást okoztak a szüleim, és szomorú voltam az egész helyzet miatt. Hetekig nagyon magam alatt voltam.
A vőlegényemmel még az esküvő előtt elutaztunk Toszkánába július első hetében. Autóval mentünk le, ami elég hosszú útnak ígérkezett. Előtte való napokban már nem aludtam rendesen, mert elég melegek voltak már és a lakásban 30 fok volt. Egy kedves szomszédom fordított "üzemmódban" élte az életét és valami tudatmódosító szert is használhatott, mert többször egész éjjel ment nála a tuc-tuc és még reggel 6kor sem hagyta abba. Szóval elég nyűgös napjaim voltak az utazás előtt.
A Toszkánába vezető út elég hosszú volt. Kb 18 óra kocsival, mert csak a vőlegényem vezetett egyedül. 40 fok meleg volt odakinn és az olasz autópályákon sorozatosan dugókba futottunk. Volt ahol annyira felmelegedett az aszfalt, hogy 50 fokot mutatott az autónk.
Mire estére a szállásra értünk, már nagyon fáradtak voltunk. Gyorsan megvacsoráztunk és utána le akartunk pihenni. Csodálatos volt a hely. Tényleg olyan igazán toszkánás.
Egy kis farmházban szálltunk meg, ahol a kertben volt egy medence is. A konyhájuk is isteni volt. Nagyon finomat vacsoráztunk. Ittunk egy kis kancsó vörös bort ketten a vőlegényemmel és teljesen kidőltünk. Illetve dőltünk volna. Mert hogy aznap a szálláson valaki születénapi bulit rendezett és amikor mi befejeztük a vacsorát, és felmentünk a szobába, elkezdődött a zene-bona. És vagy 50 olasz ember érkezett. És ismerjük az olaszokat. Ők nem tudnak csendesen beszélgetni. Tele érzelemmel kommunikáltak és nevetgéltek. Már éjfélt is ütött az óra, de mi nem tudtunk aludni. Egyszercsak annyira egy érzés, ami előtte nem volt még.
Úgy éreztem ki kell menekülnöm innen és azt éreztem, hogy csendet akarok és kb mindjárt megőrülök.
Ott akkor életemben először pánikrohamom volt.
A vőlegényemmel kimentünk a kertbe, lefeküdtem egy pokrócra és félórán keresztül csak remegtem. Nálam a pánikrohamok olyan formában jelentkeztek, hogy remegett a testem, mint anno régen, amikor sokkot kaptam a balesetem során. Ismeretlen érzés volt, de borzalmas. Nagyon féltem. Ott voltam egy távoli országban, ahol nem tudtam mitévők legyünk. Egy órába telt mire megnyugodtam és bementünk a házba és lefeküdtünk aludni. Sikerült megnyugodnom.
Másnap pihenéssel telt az idő a szálláson. Nagyon kimerültek voltunk, de nem voltak rosszul.
Másnap elindultunk kirándulni. Azonban a 40 fok meleg újra megtette a hatását és egésznap nagyon rosszul voltam és egy újabb rohamom lett. Másnap eljöttünk a szállásról és elindultunk Ausztriába a barátainkhoz. Nem akartunk haza menni, mert ott is 40 fok volt és a lakásunkban 30 fok. Így ott sem lettem volna jobban. Egy kis kitérővel Ausztriába mentünk. Az úton újabb rohamaim voltak, és végül a cél állomás közelében bementünk egy kórházba, ahol megvizsgáltak. Nem szeretnék külön kitérni arra hogy mennyivel emberibb kivizsgálásban volt részem Ausztriában, mint itthon, de azt gondolom biztos tudjátok mire gondolok.
A kórház szerint hőgutát kaptam és emiatt lehettem rosszul. Adtak 2 adag infúziót, amit lefolyattak és utána távozhattunk. Még pár napot voltunk a barátainknál és addig már nem történt semmi baj.
Ahogy hazaértünk elmentem a háziorvosomhoz aki elküldött vérvételre és addig is adott egy homeopátiás nyugtatót. Kiderült, hogy újra kiújult a pajzsmirigy túlműködésem. Újra elkezdtem szedni a Metothyrint és a Propranololt, azonban a rohamok újra jelentkeztek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése