2. nap a kórházban

Reggel jól ébredtem. Már szomjas voltam. Elmúlt a hányinger is. Elkezdtem szépen lassan kortyolgatni. Előbb csak vizet, majd idővel cukros teát is. A teás kancsóból még sajnos nem tudtam tölteni, mert nem tudtam megemelni a kancsót. Húzódott a nyakam tőle. Így a szobatársam öntött nekem.  Reggel a korai vizit után vettek tőlem vért, hogy megnézzék a Calcium szintemet.Őszintén egy kicsit éreztem olyat, mintha zsibbadna a lábujjam és az ujjam, de nem tudtam eldönteni hogy az alacsony vércukor szint miatt van, vagy esetleg a műtét következmény lenne. De nem volt folyamatos ez az érzés. Csak héba-hóba egy picikét éreztem. Délután a nagyvizitkor kiderült, hogy az alsó határérték alatt van egy picivel, szóval nem vészes. De mondták, hogy majd igyak reggel-este egy Calcium pezsgőtablettát.

A reggeli teázás után elég gyorsan megjött az étvágyam is. Már vártam, hogy hozzák a reggelit.
Sajnos a kórházi koszt nem a legfinomabb, de most kb minden sz@rt megettem volna:)
Kenyeret kaptam egy kis margarinnal, natúr ömlesztett sajttal és egy élőflórás tejfölt, aminek inkább kefír íze volt. A kefírnek a felét ettem meg, a kenyérnek csak a felét tudtam megenni. És a kenyér héja még nagyobb nyelést igényelt, így az első próba után úgy döntöttem, hogy akkor most csak a belsejét eszem.

Reggeli után bejött a dokim hozzám, hogy menjek a kötözőbe. Kicsit féltem, hogy majd fájni fog, de hát menni kellett... Kivette a csövet is, és őszintén mondom, semmit nem éreztem. Cseréltek kötést is. Mondta hogy akkor még másnap találkozunk, de utána akkor mehetek haza.

Délelőtt a nővérke is mondta, hogy minek nekem  a kanü, vagy hogy mondják, szóval az a tű, amit karunkba kötnek és azon keresztül adagolják az infúziót. Tegnap óta nem adtak semmit sem rajta keresztül, így délután már azt is kivették belőlem. Az sem fájt. A kórházi létem alatt egyszer sem volt még hőemelkedésem sem. A vérnyomásom és a pulzusom is teljesen jó volt. A doktorom pedig kiemelte, hogy akkor ELDOBHATOM A METOTHYRIN gyógyszeremet. Többé már nem lesz rá szükségem.  Apropó gyógyszer. Reggel még éhgyomorra bevettem az 50mg Letroxot, amit előre egyeztettünk a dokikkal, hogy azt kell szednem. Két hétig 50mg, utána 100mg lesz majd az adagom. Erről tudtak a nővérek, orvosok és ők is mondták, hogy vegyem be akkor már rögtön műtét utáni nap. Én önállósítottam magam és akkor még reggel étkezés előtt bevettem, ugyanis ennél a gyógyszernél/hormonnál szigorúan be kell tartani, hogy éhgyomorra kell bevenni és utána 30-45 percig nem szabad enni. Én ezt be is tartottam.

A kórházi ottlétem második napja egy igazán nyugis nap volt. Pihenés egy kis rokonlátogatással megszakítva.

Az ebéd is elég borzalmas volt és a vacsora pedig már annyira, hogy külön kértem a párom, hogy hozzon nekem teljeskiörlésű kenyeret egy kis sajttal, mert nekem darált husit adtak vacsorára, amit nagyon nem akartam megenni. Ebédre valami becsinált leves volt, a második pedig krumpli főzelés husi aprólékkal.

Végülis a második napon semmi izgalmas nem történt. Sokat aludtam és pihentem. Még nagyon olvasni sem volt kedvem.  Ma már nem kellett segítség ahhoz, hogy fel tudjak kelni az ágyból, így már nem voltam olyan kiszolgáltatott. Jó érzés volt lefeküdni úgy, hogy tudtam másnap mehetek haza.