2007 tavaszán kezdődött. Nagyon fáradékony voltam. A március 15-i hosszú hétvégére hazautaztam a szüleimhez és ebéd után megmértem a vérnyomásom. Ülve 120 volt a pulzusom. Nagyon megijedtem, vajon miért lehet. Első dolgom volt Pesten elmenni a háziorvosomhoz, aki elküldött EKG-ra. Ott megvizsgáltak és nem találtak különösebb gondot a szívemmel és a kardiológus azt tanácsolta hogy menjek el vérvételre, mert szerinte a pajzsmirigyemmel van a gond. Addig is adott nekem béta-blokkolót, ami majd leviszi a pulzusomat. A háziorvosomhoz visszamentem és adott nekem beutalót vérvételre, de mondta hogy szerinte
biztos nincs pajzsmirigy problémám. Hát a vérvétel egészen mást mutatott. 0,35 volt a TSH-m, ami pont a referencia érték alsó határa, na de az FT4 értékem az egekben volt. 39,9 és a felső határ 4,94 volt anno.Ezekről az értékekről, de egyáltalán magáról a pajzsmirigyről korábban egyáltalán nem hallottam. Hogy nekem van ilyen szervem?Hát van. És gond van most vele.
Itt kezdődött minden. Azonnal endokrinológia, ahol soron kívül fogadtak és elkezdődött a Metothyrin szedésem.
Otthon próbáltam utána olvasni hogy ez vajon mitől lehet és azt találtam hogy ez a betegség egy stressz betegség. Nem éreztem hogy stresszelnék. Viszont pár hónappal korábban volt egy balesetem amiben sokkos állapotba kerültem és műteni kellett. Nem részletezem mi volt, mert a történet a pajzsmirigy tekintetében lényegtelen, csak annyit mondok, hogy a szerencsének vagy a gondviselésnek, vagy az angyaloknak ,vagy bárhogy is hívjuk, de NEKI köszönhetem hogy élek. A balesetem után változtam meg. Már nem érdekelt a karrier, a pénz. Fontosak lettek a szeretteim, akik addig is fontosak voltak, de most nagyobb fókuszba kerültek az életembe.A baleset után észrevettem hogy kicsit mintha félve közlekednék az utcán. Már nem voltam az a gondtalan kislány, aki előtte. Ekkor 25 éves voltam.Innen kezdődött a kálváriám...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése