Egy ismerősömöt kerestem meg, hogy mit tudna ajánlani, hogy szerinte hogy tudnék ebből gyógyszeres kezelés nélkül meggyógyulni.
Így találkoztam a pránanadival. A pránanadi egy kézrátételes energiagyógyászat.
Először kezelésekre jártam, amit kicsit enyhítettek az állapotomon, de a rohamok továbbra sem szűntek. Nem tudtam tömegközlekedni, nem mertem egyedül lenni, olyannyira, hogy a páromat a sarki boltba nem engedtem le telefon nélkül. Rettegtem a rosszulléttől.
A pm gyógyszerek elkezdtek hatni, de a rohamok nem szűntek.
Májusban volt az eljegyzés, a nyaralás júliusban volt és szeptemberre volt kitűzve az esküvő.
Még az esküvőre sem sikerült jobban lennem. Aznap természetesen nagyon megerőltettem magam hogy jól legyek és nem is volt semmi baj. Azokban a napokban én voltam a királylány és csodálatos esküvőm volt. Nászútra Párizsba mentünk. Igaz rettegtem a repüléstől, de túléltem.
Az esküvő utána elvégeztem a pránanadi egyes tanfolyamát, így már én is tudtam kezelni magam. És jött a ketes tanfolyam és így tovább. Az állapotom jobb lett már, de még mindig volt néha rohamom. Egyáltalán nem jártam tömegközlekedéssel, hanem a férjem vitt dolgozni és jött értem. Ha ő külföldre utazott, akkor vagy egy barátnőhöz mentem aludni, vagy anyukám vagy a nagymamám aludta nálam. Így próbáltam meg elkerülni a számomra kényes helyzeteket. Így telt el egy év.
Egy következő tanfolyam után azonban újra pánikrohamom lett és ez már hatványszerűen sokszorzódott. Azt szokták mondani, hogy amit nem oldassz meg, azt újra és újra megkapod, amíg meg nem oldod a leckét, csak éppen mindig egyre nehezebb feladatokat kap az ember. Hát én kaptam is. Hat héten keresztül olyan rohamaim voltak, hogy már aludni sem mertem. Nem mertem lehunyni a szemem, mert olyan halálfélelmem volt. Napi 1-2 órát sikerült aludnom. Ezt az időszakot senkinem nem kívánom. A férjem már teljesen kikészült tőlem és a betegségemtől és az egy éves házassági évfordulónk után pár héttel egy újabb roham után azt mondta, hogy válni akar. Kiszeretett belőlem, mert már nem azt az életvidám lányt látta akibe beleszeretett anno.
Egyszerűen nem hittem el amit mond. Hogy Ő elhagyna?Á tuti nem.Hisz mi ikerlelkek vagyunk és nekünk lesznek gyerekeink.Biztos nem hagy el, csak ki van akadva. Hát nem így lett. A válást nagyon komolyan gondoltam.Én a betegségem miatt épp amúgy is padlón voltam, de így mostmár egy olyan mély szakadékba zuhantam, ahonnan már segítség nélkül nem tudtam volna kijönni.
Mindent, de mindent megtettem volna, hogy ne veszítsem őt el. Amikor ő újra leutazott külföldre megpróbáltam egyedül aludni, hogy bebizonyítsam hogy megy. Bekapcsolva hagytam a skype-ot és telefon vonalban voltam egész éjjel a szüleimmel, hogy ha bármi bajom van, akkor legyen aki tud nekem legalább mentőt hívni.
Hát nem volt túl pihentető alvás aznap, mert kb félig éberen aludtam max 3 órát. Szegény szüleim sem aludtak így túl jól.
A Férjem előállt avval, hogy ő beszélt egy pszichiáterrel és arra kér, hogy menjünk el együtt, mert nekem segítség kell. És én elmentem vele, bízván abban, hogy hátha így nem fog elhagyni. A pszichiáter antidepresszánst írt fel...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése