Csodálatos reggelre ébredtem. 5:10-kor ébredt az egész folyosó a kórházban egy 90 éves idős néni miatt. Vagy inkább a nővérke miatt, aki felkiabálta az egész folyosót. Sebaj. Ragyogóan sütött a nap, jól aludtam és én már mehettem is haza ma. Még órákig csak lustiztunk az ágyba. Reggel bevettem az 50 mg Letroxot. Vártam félórát és elkezdtem reggelizni. A kórházi reggeli olyan későn jött, hogy én meg sem vártam, meg igazán eddig olyan borzalmas volt a kaja, hogy inkább ettem a teljeskiörlésű kenyeret amit a párom hozott, mint azt a borzalmas margarint. Ettem már sokféle margarint, de ilyen fost még soha:)
Szóval meg volt a reggeli.
Fél 8 körül jöttek a dokik a reggeli vizitre és mondták, hogy akkor én ma mehetek haza. Mértem ma reggel is hőmérsékletet: 36, 4...Minden rendben. Vérnyomást is mértek. Az is teljesen jó volt és a pulzus is.
Fél 9kor bejött az orvosom, odaült az ágyam szélére és a következő dolgokat mondta:
Hazamehetek. Otthon nyugodtan vegyem le a kötést, nyugodtan mossam meg a sebem és már ne tegyek rá semmi sebtapaszt, hagy gyógyuljon a friss levegőn. Sállal takarjam le. A varratokat jövőhéten csütörtökön veszi ki a doki. Majd benne lesz a zárójelentésben a pontos időpont, hogy mikor jelenjek meg.
Mivel már a dokival nem találkozunk, csak a varratszedéskor, így akkor adtam neki a honoráriumát és vele küldtem az altatósnak is. Engedjétek meg, hogy ne írjam itt le hogy mennyit adtam. Ez mindenkinek szuverén dolga, hogy ki mennyit akar és vagy tud rá áldozni. Úgy érzem az én dokim nagyon profi és gyönyörű lett a seb. A hangszálam pedig olyan mint volt. Úgy érzem nála jobb orvossal nem tudtam volna csináltatni a műtétet, így nem volt kérdéses, hogy adok. Inkább, hogy mennyit illik adni, ami nem túl sok és nem is kevés. Próbáltam azért kicsit puhatolózni a szobatársaktól, hogy szerintük mennyi a reális. Egyébként nagyon cuki és jóképű az orvosom:) Még ez is bónuszpont volt:)
Szóval miután elköszönt a doki, utána márcsak a várakozás maradt. Vártam, hogy hozzák a zárójelentésemet. 10-kor meg is érkeztek vele és elindulhattam haza. Anyósék fuvaroztak haza. Csináltak nekem lecsót. Úgy örültem. Végre normális kaja.
Vettem egy jó kis fürdőt. Igyekeztem a sárga sebfertőtlenítőt lemosni magamról, mert a kórházban eddig nem tudtam. A sebtapaszt csak délután vettem le. A vágás kb 5 cm. Nagyon pici. Már nem úgy csinálják ám mint régen, hogy körbe az egész nyakat elölről felvágják. Sokkal kisebb heg marad majd így meg. Varrat van benne és nem kapocs. Azért még húzódik a seb, még nagyon lassan mozgok és gyenge vagyok, de gyorsan gyógyulok. Ami fura, hogy a seb körülötti terület teljesen érzéstelen. Volt ugyebár a kézbalesetem és emlékszem, hogy az is az volt anno és csak akkor lesz jobb, ha majd maszírozni fogom, hogy ne tapadjon le az izomzat és minden más ott belül. Contratubex-szel és Cicaplasttal fogom kenegetni majd és már megittam itthon az első Calcium pezsgőtablettámat.
Most 2 hét táppénzen leszek. Azt mondták annyit maradjak itthon. Természetesen kímélem magam, és próbálok majd gyógyulni, erősödni. Augusztus 2-án pedig már megyek az endokrinológusomhoz és előtte kell mennem laborra. Kíváncsi leszek, mit mutat majd.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése