Ez a dilemma foglalkoztatott pár hónapig. Júliusban jártam az új magánorvosomnál és szeptemberre kaptam időpontot hozzá.De nagyon féltem a műtéttől és nem akartam egész életemben bogyón élni.
Elhatároztam, hogy nem fogom megnűttetni magam. Inkább megteszek mindent, hogy meggyógyuljak. Életmódot váltok, lassítok és kezelni fogom magam (pránanadival) és járni fogok magasabb fokozatú Mesterhez is kezelésekre, hogy meggyógyuljak.
Így is lett. Szeptemberben részt vettem egy újabb tanfolyamon, ahonnan úgy jöttem el, mintha lett volna az agyamban egy átkattanás, ami megváltoztatta volna a gondolataimat és mostantól azt gondoltam, hogy egészséges vagyok.
Pár hétre rá pont vérvételre kellett mennem. Azt éreztem, hogy tökéletes leleteim lesznek, mert én jól vagyok és egészséges vagyok. És így is lett. Hosszú ideje rosszak voltak már az értékeim, de most újra jó leleteket produkáltam. Egy ideig önkényesen nem is jártam az endokrinológiára, hisz úgy váltunk anno el, hogy akkor találkozunk a műtét után. Nem mertem a doktor elé állni, hogy akkor én mégsem műtettem meg magam. Azért a gyógyszereket szedtem még, de szépen fokozatosan elkezdtem csökkenteni. Úgy éreztem már én is tudom mikor lehet csökkenteni és hogyan. Természetesen ezt senkinek nem ajánlom, de én vállaltam magamért a felelősséget.
2014 őszén járunk. Lasítottam a munkámban, eljártam kezelésekre és igyekeztem nagyon pozitívan gondolkozni. Én is ittam a közönséges galajteát, amit Gyuri bácsitól lehet megvásárolni. Rengeteg vitamint szedtem, hogy megtámogassam az immunrendszerem és igyekeztem minden energiámmal a jóra fókuszálni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése